A Fatcum Sport U18-as és U23-as csapatát is erősítő Bujdosó Sándor régóta nem volt ott a pályán a többiekkel. Sajnos Sanyika egy komoly betegségen esett át, ami jelentősen legyengítette őt, és az orvosok még most is óva intik őt a komolyabb erőfeszítésektől. Emellett gyakorlatilag hízókúrára fogták az elvesztett kilók miatt. 

A történet decemberben kezdődött, s még mindig tart. Ám Bujdosó Sanyi, akinek a két ikertestvére  (Matyi és Peti) is a Factumban kosarazik, alacsonyabb korcsoportban, már azt számolgatja, mikor pattogtathat újra, hiszen a tanulás mellett a kosárlabda is sokat jelent számára.

Várjuk mi is őt, hiszen, bár ilyen esetben nem a tudás számít elsősorban, vagyis mindenképpen mielőbbi és teljes gyógyulást kívánnánk neki, de ráadásul egy nagyon ügyes, tehetséges irányítóról van szó, aki folyamatosan fejlődik nálunk, és alapembere mindkét együttesének.

Kórházban kezelték jó ideig, ám szép gesztus volt, amikor egy csomó Factum-kosaras aláírt egy üdvözlőlapot neki, s azt társai bevitték neki, hogy felvidítsák. Most már sokkal jobb a helyzet, meccsre is jár Sanyi - egyelőre azonban csak szurkolóként.

- Mi volt az, ami ennyire levert a lábadról, hogy hosszú hetekig, sőt, most már több hónapja nem edzhettél, játszhattál?

Bujdosó Sándor: - Sajnos elég sok meccsről lemaradtam. Egy olyan vírusról van szó, ami főleg serdülőkorú fiatalokat és fiatalabb felnőtteket támad meg. Ha egyszer átestél rajta, utána már védett leszel ezzel szemben, vagyis ez a pozitívum. Akár az is lehet, hogy a pályán kaptam el, mert cseppfertőzés vagy közvetlen érintkezés útján terjed.

Egyébként annyit a történeti hűség kedvéért, hogy az izmos, de alapból vékony Sanyi az eset következtében hirtelen lefogyott majdnem 10 kilót, ami nagyon komoly tömegvesztést jelentett, ráadásul hosszabb ideig szinte folyamatosan lázas volt. (A szerk.)

- Gondolom, azért követted a meccseket az U23-ban is. Mit szóltál a néhány nem várt vereséghez, majd ahhoz, hogy – több korábbi alapember nélkül – szinte sikerrel felérő módon kaptunk ki 12 ponttal a Körmendtől, ami után illett kalapot emelni az erőn felül teljesítő srácok előtt?

BS: - Nem örültem az elvesztett meccseknek, főleg a Zalaegerszeg elleninek nem. Szerintem mind a felnőtt csapatnak mind az U23-nak nyerni kellett volna (emlékezzünk csak, ez volt „hazai pályán” Tiszaújvárosban, s a nagyok a végén estek össze, a kicsik meg úgy ahogy van gyengén, s néhányan motiválatlanul játszottak végig – a szerk.). Főleg, hogy annak idején Zalaegerszegen az U23-mal simán vertük őket (85-101 lett az, tehát közte 16 volt nekünk, úgy, hogy a 4. negyedben már kiengedtek akkor a mieink – a szerk.). A Körmend elleni meccshez annyit, hogy gratula Benőcs „Dí”-nek és a csapatnak! (Akkor Benőcs Dávid egymaga 39 pontot dobott – a szerk.) És ha teljes a csapat akkor szerintem odaverhettük volna őket, mint ahogy a nagyok is! Nagyon élveztem azt a meccset, régen éreztem ilyen jól magam a csapat mérkőzésén! Ja, és az Alba elleni győzelemnek is örültem természetesen, még a kupában…

- Van kedvenc találkozód az eddigi szezonból, amire a legszívesebben emlékszel vissza, illetve mozdulatok, amelyek szintén benne maradtak az agyadban?

BS: - A legutóbbi Körmend elleni sikerre a nagyoknál mindenképpen. Az nagyon patent volt!!! S emellett emlékezetesek voltak Kevin zsákolásai, a Körmend elleni derbin többször is. Főleg azért, mert én ilyen zsákokat addig csak a tévében láttam, élőben sosem.

- S te mikor térsz vissza a pályára, vagy legalább az edzésekre?

BS: - Ha minden úgy megy ahogy mennie kell, akkor még 2 hét, amikor elkezdhetek újra edzeni vagy akár pályára lépni rövidebb időre.

Viszlát a kosárpályán, Bujdosó Sándor!

Fotók: 1. kép id. Nagy Sándortól, 2-6. Tóth Bencétől (Bujdosó Sanyi általában a 10-es mezben játszik - kivéve az első fotót -, az utolsón mellette 12-essel Nagy Sándor, a háttérben Száva Jonatán látható még)